A hetediken
A hetediken
A mindig lármás lépcsőházban csend honol,
Tegnap éjjel leugrott egy idős nő az ablakból.
Nem ismerik egymást jól a szomszédok,
Sőt még azt sem tudjátok kit sajnáltok.
A nő a hetediken, egy magányos özvegy,
Először még olyan volt, mint egy jéghegy.
Aztán történt egy s más, miután nem vitás,
Megváltozott minden, megtört a jég, a nyitás.
Jobban megismerték, s annyira megszerették,
Az asszony nem panaszkodott, megkedvelték.
Jó szíve volt s kedves, jól kijött másokkal,
De látszott a szemén tele volt ő gondokkal.
Csendben szenvedett, nem sajnáltatta magát,
Nem panaszkodott, s nem taglalta baját.
Ha gyereket látott sütit , csokit adott kezébe,
Soha semmit nem kért senkitől sem cserébe.
Egy mosoly, s ...