A hetediken

A mindig lármás lépcsőházban csend honol,
Tegnap éjjel leugrott egy idős nő az ablakból.
Nem ismerik egymást jól a szomszédok,
Sőt még azt sem tudjátok kit sajnáltok.

A nő a hetediken, egy magányos özvegy,
Először még olyan volt, mint egy jéghegy.
Aztán történt egy s más, miután nem vitás,
Megváltozott minden, megtört a jég, a nyitás.

Jobban megismerték, s annyira megszerették,
Az asszony nem panaszkodott, megkedvelték.
Jó szíve volt s kedves, jól kijött másokkal,
De látszott a szemén tele volt ő gondokkal.

Csendben szenvedett, nem sajnáltatta magát,
Nem panaszkodott, s nem taglalta baját.
Ha gyereket látott sütit , csokit adott kezébe,
Soha semmit nem kért senkitől sem cserébe.

Egy mosoly, s egy szívélyes köszönés,
Mit jó szívvel fogadott vagy kis csevegés.
Szíve repesett, hálásan köszönte azt meg,
Egy nap csak egy halk sikoly, s elment végleg.

Nem értették mi miért, mi vezetett odáig,
Mert nem panaszkodott az özvegy holtáig.
Máma élünk, holnap halunk bizony, jó emberek,
Szeressetek s segítsetek lehet holnap már nem lehet.

Leányvár. 2023.01.09.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!

On the seventh

There is silence in the always noisy stairwell,
An old woman jumped from the window last night.
Neighbors don't know each other well,
In fact, you don't even know who you feel sorry for.

The woman on the seventh, a lonely widow,
At first it was like an iceberg.
Then something else happened, after it was not disputed,
Everything changed, the ice was broken, the opening.

They got to know him better and loved him so much,
The woman did not complain, they liked her.
He had a good heart and was kind, got along well with others,
But you could see in his eyes that he was full of problems.

He suffered in silence, he did not feel sorry for himself,
He didn't complain or discuss his problems.
If he saw a child, he gave him a cookie or chocolate,
He never asked anyone for anything in return.

A smile and a warm greeting,
What did you welcome or small talk.
His heart burst, he gratefully thanked
One day, just a low scream, and it's gone forever.

They didn't understand why, what led to that,
Because he didn't complain until the widow died.
Mom, we live, tomorrow we die, good people,
Love me and help me, maybe tomorrow it won't be possible anymore.

Maiden Castle. 09.01.2023

Own composition, copyright reserved!