Kopp kopp ...
Kopp kopp ...
Látom a szomorú világod,
De szemeidben a jóságot.
Ha most én kicsit benyitok,
Vajon vendégnek számítok?
Be engedsz e a jó szívedbe?
Bár lehet szét kapsz ízekre...
Pedig én akkor is kedvellek,
Mert kedves vagy szívemnek!
Hát ne zárj magadra ajtókat...
Tudom hogy…