Piás Panka

Volt vala egy asszonyka, kinek neve Panka,
Na ő mindennap elindult, s kezébe a kanna.
De nem ám akárhogy, kiöltözve csinosan,
Ki mellette elment, az érezte magát kínosan.

Ünneplőbe öltözve, ment a kútra sebtibe,
Suhogott a szoknyája, mi elhallott messzire.
Aztán egyszer csak éj feketébe látták,
A kocsma ajtót is félénken bezárták.

De bizony beakart oda menni, egyet inni,
Már nem volt gőgös, csak nem akart sírni.
Sajnálták beengedték a kocsmába Pankát,
Aki rögtön kért s leengedett egy üveg vodkát.

Azóta mindennap ment a kocsmába,
De a szeme szomorúan nézett a homályba.
Aztán mikor ez a Panka beteg lett és megholt,
Akkor tudták meg a faluba, hogy ő ki volt.

Egy nagy nemzeti hősnek volt az asszonya,
S a férje ágyhoz volt mindig láncolva.
Hadifogságból jövé haza, meglötték,
Így lebénult szegény, titkolták mert üldöznék.

Pedig hazafi volt, ki a hazájáért harcolt,
Az asszony mikor az ura meghalt, gyászolt.
Nagy csapás volt, hisz gyerek se maradt élő,
A háború elvitte őket, az asszony egyedülélő.

Most kézen fogta a családját már odafent,
Nem kell nekik már semmi sem, se regiment.
Boldogságuk már határtalan odafent,
Minden rosszban van jó, láthatják az istent.

Leányvár. 2023. 02. 15.
Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !

Pias Panka

There was once a woman named Panka,
Well, he set off every day, the can in his hand.
But not anyway, dressed up nicely,
Whoever walked past him felt awkward.

Dressed in festive attire, he hurried to the well,
Her skirt rustled, which was heard far away.
Then suddenly they saw it in the black of night,
The door to the pub was also shyly closed.

But he really wanted to go in there, have a drink,
He wasn't haughty anymore, he just didn't want to cry.
They were sorry to let Panka into the pub,
Who immediately asked for and downed a bottle of vodka.

Since then he went to the pub every day,
But his eyes looked sadly into the darkness.
Then when this Panka got sick and died,
Then the village found out who he was.

A great national hero had a wife,
And her husband was always chained to the bed.
He came home from captivity, they shot him,
This is how the poor man became paralyzed, they kept it a secret because they would persecute him.

He was a patriot who fought for his country,
The woman mourned when her husband died.
It was a great disaster, because no children were left alive,
The war took them away, the woman lives alone.

Now he was holding his family up there by the hand,
They no longer need anything or a regiment.
Their happiness is boundless above,
There is good in all evil, they can see God.

Maiden Castle. 15/02/2023
Own composition, copyright reserved!