Felbolydúlt világ ...

július 26, 2019

A lélek titkainak birodalma ott kezdődik ,
 ahol a látható világ végződik .       
                                                       /Móricz Zsigmond/

Felbolydúlt a világ , itt már csak egy kiút van,

Beülni és ki evezni a világból egy csónakban!

Távolban látom a végtelent ami húz magához,

Bár csöppenik vízcsepp az én szempillámhoz!



Az sem takarhatja el mégsem amit én meg látok,

Hol tisztán , hol ködben de tisztúl így hát várok!

A víz sodrásában és vizében sejtelmes végtelent,

Hangjában csodálatos kékes csobogó érzelmet!



Az a világ egy rejtelem, azt hiszem az kell nekem,

Lassan pezsgő vizcseppek peregnek hajóm oldalán,

Érzem a nyakamon legurgó hüvös kis víz cseppet,

Langyos szellő mely simogatja érzékeny testemet!



A fény elnyeli az egész lényemet és amely átölel,

Érzem a zsigereimben ahogy érint, karjaiba zárva

megnyugszom a lelkem szárnyal, öröm mámorával,

Akarom Őt a végtelent egyesüljön az én lelkemmel!



Testemből megszabadulva szárnyalok a mindenbe,

Hivom a végtelen varázslatos erejét ami húz oda be,

Tűzet gyújt a lekemben és tudom oda kell eveznem,

Akarom azt hogy elvegye amit viszek, az érzelmem!



Lelkem adom, örökké szeretvén , átölelve a mindent,

Egy jobb és szebb világ , ahol szerethetem az istent,

Ahogy lelki szemeim előtt megnyilik az a más világ,

Az égi kapun keresztűl , fájó szívem egyből rá talált!



Amig átérek a végtelenbe , és minél többet érezhetek,

Elhagyom a felbolydúlt világot és kigyúlnak a fények,

Ez a világ mit itt hagyok , már érzéketlen sajnos rég,

Nincs benne fikarsznyi szeretet sem , sem megértés!



Budapest . 2019 . Július . 27 .

Saját szerzemény . Minden jog fenntartva !

Köszönöm az idődet ha olvastál :)