Tudtad – e amikor a lélek sír ,

A fájó szíved már nem beszél ,

Valami úgy összetört benned ,

Az álmaid már nem kergeted !


Tudod – e amikor a lélek sír ,

Arra rég nincs már gyógyír !

Felednéd ami összetört ma is ,

Feladnál érte mindent mégis !


Amikor fájdalmasan sír a lélek ,

Nem látják , belülröl bánt téged !

Nagyon lentről érzed hogy kínoz ,

Nincs már jövőképed így feladod !


Nincs már esély , eldobtál mindent ,

Nincs visszaút , nem bízol senkiben !

Csalfa szavak , gyarló álmok kisértek ,

A lelkemből és a szívemből beszéltek !


Bukott diák vagyok ebben az életben ,

Sok leckét feladott nékem az istenem !

Próbáltam mindent teljesíteni szívemből ,

De csak rosszat kaptam vissza ezekből !


Most sír a lelkem , a könny a szememből

elfogyott , lassan megöl a bánat belülről !

Tékozoltam , a szívemet annak aki bántott ,

Most keserűen kérdem én az egész világot !


Amikor a lélek sír , hogy gyógyítsam meg ?

Mivel tudom kiengesztelni , ne haljon meg ?

A szívem vérzik oh de mit tehetnék én érte ?

Hogy ne a fájdalom legyen a lelkem vége ?


Szeretném a karomba zárni , és vigasztalni ,

De a szívem sajnos kezd már jéggé fagyni ,

Mert lelkemmel nem törödve álmodtam nagyot ,

Bár már felébredtem , és látom gyarló vagyok !


Amikor a lélek sír , már a tested sem bírja ,

Bele betegszel ebbe az óriási nagy kínba !

Nem hagyom , nem engedem a lelkem sírjon ,

Ezért a mosolyom hintem el az egész világon !


Budapest . 2019 . Július . 18 .

Saját szerzemény . Minden jog fenntartva !