Nem Reménytelenül...

Magányban vagyok,

Sóhajtok egy nagyot,

Oly bizalmatlan lettem,

Én már az emberekben.

Nem hiszek senkinek,

Gyertek értem égiek,

Nincs erőm, élni kell ?

Ugyan már, de kivel?

Mindenki elhagyott,

Előtte jól becsapott,

Összetörték a szívemet,

Elvesztettem a hitemet!

Nincs érzés az emberekben,

Ez a világ már menthetetlen.

Boldog szerettem volna lenni,

Nem reménytelenül el veszni!

Kerestem a saját boldogságom,

Már tudom magamban találom.

Olyat csinálni amit én szeretek,

Egyedül boldogan élni az életet!

Budapest. 2019. 11. 17.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!

Köszönöm az idődet ha olvastad a versemet!