Miért fáj mégis?

Csak állsz némán, s amit látsz,

Pedig te még, szeretni vágysz.

Öregebb lettél, a bőröd ráncos,

Hova tűnt el a férfi az a sármos?

Elszállt az idő, vele a fiatalság,

Szemeden látszik a fáradtság.

S néha még csibész a mosoly,

Miért fáj mégis, ha idő bitorol?

Mert megszeretted e idő alatt,

Azt aki vagy s önnön magadat.

S megértetted amikről álmodol,

Elfogadtad évről évre, változol.

Tudod eljön az az idő, távozol,

Hiába, s hosszú éveket taposol.

Voltál boldog, s nevettél, sírtál,

Éltél már eleget, mégis úgy fáj...

Földi élet oh, miért csak ennyi?

Miért nem lehet itt többet lenni?

Hisz a bennünk lakó lélek fiatal!

Csak a test az, mi nem marasztal...

Állsz a tükör előtt, s kacsintasz,

Tudod, hogy nem választhatsz...

Az időd lejárt, innen menni kell,

Csendes vigasz...

Hiszen csak a testedet hagyod el...

Budapest. 2022. 05. 11.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !