A posvány

Mélyről fáj a lelkem,

S vigaszt sem leltem.

Mi mocsok fojtogat,

Az életem súlya alatt.

Olyan mint a posvány,

Az élet már ocsmány.

Ma gyűlölet s irigység,

Ez nálunk a betegség.

Mert betegség, és lelki,

Mást ne mondjon senki.

Félelem az ami okozza,

Fájdalom meg fokozza.

Nem tudok már én élni,

S mindenkitől kell félni.

Nincsenek már barátok,

Érdekes egyet sem látok.

Ha baj van meghallhatsz,

Nem hiányzok, nem hallasz.

S hiába kiáltok a levegőbe,

Jobb ha visztek a temetőbe.

Elsüllyedek a világ mocskába,

Mert nem illek bele a hordába.

Menjetek, én inkább meghalok,

S nem élek úgy mint a tolvajok.

Budapest. 2022. 03. 31.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !