A Facebookkon

Ülök a karos székembe,

Nézem mit osztanak be.

Hány, s hányan osztják,

A szeretem-ek posztját!

Mindenki csak áradozik,

Bocsájtsunk, ha hibázik.

Mindenkit értsünk meg,

Hiszen, ember a lényeg.

Aztán az a sok boldog,

Ki lassan, el is csorog.

S aki mással foglalkozik,

Mert ráér, nem dolgozik.

Sokan azt figyelik, ki sír,

Ki gyenge, s látják mit ír.

Ők akik sérülékenyebbek,

Rászállnak, őket bántják meg.

Pedig ez egy közösségi oldal,

Lehetne jobb is, több fokkal.

Ha nem bántanák egymást,

És most is értenék a célzást.

Mikor jönnek rá végre azok?

Kik a fészbukon a királyok!

Nem egymást kéne bántani...

Másikba, kést bele mártani...

Szeretetet osztasz s prédikálsz...

Miközben, másikra tüzet hánysz?!

Ha baja van, kárörvendezel?

S ha olyat oszt, te öklendezel?!

Mikor jut már el hozzád a jó??

Hisz te is ember vagy halandó...

Mikor lesz a szívedben kicsi szeretet??

Hiába irigység, nem veszik el a helyedet!

Senki nem élhet helyetted,

Nem cipelhetik a terhedet!

De élhetnél boldogabban...

Szívedet nem tartanád a dobozban!

Lehetne jobb is ez az oldal...

Ha kiegyeznél te is a sorssal!

Nem lehetünk mi egyformák,

Ne legyetek máshoz gorombák!

Ha majd egyszer bajba leszel...

S neked is néha segítség kell...

Lehet pont azok segítenének...

Akiket teelőled mások védtek!

Sohasem tudni mit hoz a holnap...

Azt sem tudod kire szorulsz egy nap...

Élj békében, ne mocskolódj, ne bánts,

Mert egyszer, majd ezért pórul jársz!

Budapest. 2022. 02. 23.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !