Aki mosolyogni tud...

Néha úgy érzed, hogy nem bírod tovább,

Mégis kívül ne lássák rajtad, a nyomást.

A mosolyod nem tűnik el a bajban,

Ha sírsz, csak belülről azt is halkan.

Ha a szíved, száz darabra is törik,

Gúnyolódva s kínozva szíved gyötrik.

Te akkor is mosolyogsz, nem adod fel,

Pedig a szíved, tele van már sebekkel.

Pedig érzed sírni, ordítani szeretnél,

De sokan örülhetnének, ha elesnél.

De te nem adod meg eme örömet,

Mert tudod nem lenne ebben köszönet.

Mikor elvonulsz, nem látja senki se,

És érzed a könnyeknek kell győznie.

Összeroskadsz, nincs erőd a holnapnak,

S könnyeid arcodon patakokba omlanak.

Mikor megnyugszol, leporolod ruhádat,

Letörlöd könnytől ázott piros orcádat.

Belenézel a tükörbe, ez nem te vagy,

Nem vagy te gyenge, majd ha fagy!!

Megmutatom, hogy nem tud senki ártani,

Nem engedem a szívem, lelkem bántani.

Soha többé már nem nyílok ki senkinek,

Minden rosszra, ezentúl már legyintek.

Mert aki mosolyogni tud az az erős,

Aki sírdogál ahhoz nem kell az erőd.

De mosolyogni nehezebb mint sírni…

Holnapban s jövőben, újra tudni bízni...

Budapest. 2022. 01. 22.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !