Volt, s nincs

Majd akkor is így jertek,

Ha szórják rám a földet.

Már hiába, bár sírhattok,

De már nem maradhatok.

Míg éltem, se kerestetek,

Nem élek, ne szeressetek.

Most már késő bánat, heló,

Jó a szamár ha nem volt ló.

Ha szülőnek nem jár tisztelet,

Nem is kell neki már szeretet.

Életet kaptál, legyen ez elég,

Nehogy még ő nyújtsa kezét.

Míg kicsi voltál kapaszkodtál,

Mára vén fejére, rá szarhattál.

Nem kell már, hogy őt keresd,

Nem kell az se, hogy szeresd!

Volt, s nincs már édes szülő,

Élete már lejárt, haja őszülő.

Reszkető keze ölében pihen,

S egy fényképen van minden.

A szívébe hasít, az a fájdalom,

Hogy óvott s féltett egykoron...

Hiába már, elszálltak az évek...

Nem kellesz már, fáj a szíved…

Jó volt bár amit tudott adott,

S cserébe ő ezért mit kapott?

Tisztelet , szeretet az nem jár,

S kit érdekel az, ha mégis vár!

Elmúlt sok nő és anyák napja,

A szeretet, azt is mástól kapja.

Születésnap, névnap s ünnep,

Már nincs kik asztalhoz ülnek...

Mégis most már van nyugalom,

Mert a jó istenben van irgalom.

Csendesen elalszol egy napon...

Nem gondolsz rá hiányzol e vajon.

Volt, s nincs, már semmi se fáj,

Így se búsulsz, s mindenért kár.

Talán egy napon rájönnek, bár...

Hogy a bumeráng vissza talál...

Budapest. 2022. 01. 09.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !