A csend rabja

Mikor a lelkemben háború dúl,

Elszököm csendben, fáj a múlt.

Néhány emlék mi lelkemnek fáj,

Csend rabja lettem, de szép a táj.

A csend, az mi hallgatja lelkem,

Tudja hogy mi bánt, s fáj nekem.

Csendben, és lágyan körül ölel,

Míg küszködök némán könnyeimmel.

Bár minden oly egyszerű volna,

Ne fájna, mi a szívemet nyomja.

Néma táj, amelyben szenvedek,

Ó emlékek, vajon hova rejtselek?

Hogy soha ne bántson, ne fájjon,

Hiszen nem ez volt az én álmom!

A csend rabja lettem, kizártam mindent,

Talán majd csendben, az élet is libbent.

Budapest. 2021. 12. 18.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !