A könnyeimen át...

A könnyeimen át, nézem a kék eget,

Ahogy gyűlnek össze a szürke fellegek.

Némán sírok, s csak könnyeim omlanak,

Most még a szívem is talán megszakad.

Átjár belül már mindenhol a fájdalom,

Csontjaim is érzik a kínt, nincs irgalom.

Szívem is csak lassan veri az utolsót,

Óhh uram nem éreztem ehhez hasonlót.

A gyász mi markolja belül a szívemet,

Nagy ez a kín segíts ezzel élni nem lehet.

A könnyeimen át látom a halál angyalát,

Nem tudok én így élni, tán jobb lesz odaát.

Mondd Istenen hát még mi él bennem?

Oh nem élek én már, megölték a lelkem!

Nem nekem való ez az irdatlan élet,

Vedd vissza tőlem mit adtál, óh kérlek!

És a könnyeimen át már nem látok,

Tudom s érzem ez az élet már átok.

Úgy vissza mennék az időbe de lehetetlen,

Bár ne érezném úgy, az ember tehetetlen.

Úgy vissza mennék a múltba, de nem lehet,

Akkor hát vedd vissza tőlem ezt az életet!

A könnyeimen át már nem látok kiutat,

Nyisd nekem meg Istenem, égi kapudat.

Budapest. 2021. 12. 02.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !