Elhagyott esernyő

Nem olyan régen rám írtál egy napon,

Van e valakim, barátom e vagy párom.

Aztán kíváncsian ismerkedni kezdtünk,

S egy idő után már kíváncsiak lettünk.

Ez egy mai szerelem, az interneten,

Megbeszéltük hogy tali a jövő héten.

Vártuk hogy eljöjjön a mi kis napunk,

Találkozunk és majd jó bulit csapunk.

Aztán tali-ig sokat sokat beszélgettünk,

Addig míg végül egymásba szerettünk.

Lassan ment az idő, pedig az óra is járt,

De úgy éreztük, hogy az idő mégis megállt.

És eljőtt az időnk, aztán mégis ütött az óra,

Már készültünk lázasan arra a találkozóra.

Eső szakadt,, viharosan fújt az északi szél,

Mobil szólt, de nem hallottuk ki mit beszél.

Az időt, helyet lebeszéltük már régebben,

Majd elindultunk, hogy beszélünk élesben.

Már oda értem én rég, időben tán előbb,

Vihar se csendesedik, egyre csak zengőbb.

Soká vártam én, de már tisztán átfagytam,

Nem tudok várni, elindulok fáradtan.

Eső már nem esik az ernyő is ott maradt,

Lassan lépkedtem, a reggel rám virradt.

Azt már nem láthattam, hogy a sarkon,

Egy fiatal ember feküdt vérbe a placcon.

Egy cserben hagyásos gázolás, az volt,

Fiú kit elütöttek, az én szerelmem volt.

Egy elhagyott esernyő jelezte csak,

Egykor a megállóba valakit vártak.

Az esernyő, mi ott maradt s hűen őrzi titkát,

A lány és a fiú már soha nem látják egymást.

Budapest. 2021. 11. 10.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !