A Pék

Ég az ember, a forró perzselő napon,

Szomjazik, és kiszárad torka nagyon.

Eszembe jut a pék, s azok az emberek,

Kik forró nyárban dagasztják a kenyeret.

Gyúrják döngölik és kelesztik sorjában,

Amíg kel a tészta isznak kicsit a bárban.

Na szóval ne fussak annyira még előre,

Ők már vasárnap este mennek a dűlőre.

Hétfőn hajnalba viszik a pékárut boltba,

Addig van ám a pékeknek sok-sok dolga.

Sorban érkeznek, hárman vannak a pékek,

Az első pék bekészíti, majd a kemencéket.

Második ember is közben megérkezik,

Addig csészékbe szitál s már lisztezik.

Beáztatják az élesztőt és kimérik a sót,

Krumplit is beledobják s fogják a korsót.

Bő fél órácska a kis kocsmába jutalom,

Jó hideg sörrel öblítenek, nincs irgalom.

De sietnek vissza, s stécolják a tésztát,

Jobban megkeljen, és hozzák a táblát.

Egyik tészta, mi megkelt már kimérik,

Szép kenyerekké virgolják s felhajtják.

Már arra, leégett a kemencében a tűz,

S a kész kenyeret kicsikét kelesztjük.

Ki húzzák a szenet egy vasládába és,

Kezdődhet drága pékek, már a vetés.

Míg ugye, az első tésztát elrendezik,

Addig táblázzák a tészta másik felít.

Aztán ezt így szép sorjában, míg végül,

Kemencében drága ozsdolai kenyér sül.

Áldott kezükkel készítik el, ők éjjelente,

Friss ropogós kenyérre ébred a napkelte.

Az ozsdolai pékek, nagyszerű legények,

Mindig kedvesek, és örökké szerények.

Három pék legény, ügyesek s jó barátok,

Reggel friss kenyeret ehetnek a családok.

Budapest. 2021. 10. 04.

Saját szerzemény , szerzői jogok fenntartva !