Volt idő...

Volt idő mikor úsztam én az árral,

Nem védtem magam erős zárral.

Mindenki kihasználta jó szívemet,

Aztán sárba tiporták fájó lelkemet.

Igen volt idő, magam elé helyeztem,

Mindent és mindenkit úgy féltettem.

Reszketve aggódtam sok éjszakán,

Mikor néha éhezett egy- egy család.

Volt idő mikor nekem sem ment úgy,

Sohase volt panasz, nem volt más út.

De én akkor is dacból megmutattam,

Nekem nem volt, de a nincsből adtam.

Igen volt idő mikor én is megfáradtam,

Lehet ezerrel pörögni, majd meghaltam.

Megtorpantam, s gondolkodva a dolgon,

Rádöbbentem, hogy ezt a kútba szórom.

Egy mély feneketlen kút amelyik talán,

Soha nem lesz tele, életünk folyamán.

Az ember tele van fájdalommal, sírnak,

Sokan, nem anyagi segítségeket hívnak.

Lélekben erősen, jobban oldják, a gondot,

S tudják majd azt is, hova tegyen pontot.

Igen volt idő, mikor jó lett volna a jó szó,

De ezt sohase latja egy életben habzsoló.

Mert a szegénynek a lelke tisztább úgy is,

Ha nincs a zseb-je tele, s üres asztaluk is.

Ők akkor is leggazdagabbak a szívükben,

Önzetlen ad és segít, nem is él hírnévben.

Aztán volt idő mikor azt hittem jobb már,

De tévedtem, s már érzem hinnem is kár.

A mai világ sok jót, rosszat szül, s mégis,

Reménykedem, lesz ki ad, ha lesz ki kér is.

Budapest. 2021. 09. 09.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !