A hazátlan

Kitaszítva ebben a nagy világban,

Kinek nincsen hazája, sem lakása,

Kinek már elveszett minden barátja,

S aki magányos és hazátlan, belátja.

Mi tegnap tiéd volt, mára semmid nincs,

Mai világ mindent elvett, mi neked kincs.

Volt munkád, hova mindennap elmentél,

Mi kellett családnak, mindent megvettél.

Volt lakásod, ahol a családoddal élhettél,

Mindennap a munkádból,(haza) érkeztél.

Voltak jó barátaid, kikkel jókat nevettél,

Most eszedbe jutott, ma még nem ettél.

Hiába gondolkodsz, nem maradt semmi,

Ebből az országból ó csak el kell menni.

Nincs otthonod, munkád, sem családod,

Mi maradt neked, hezitálsz, a magányod.

Felnézel az égre, ó uram mit is tehetnék?

Nem tettem rosszat, csak élni szeretnék!

Elvesztettem mindent, mi az enyém volt,

Felnézel az égre, s látod hogy sír a hold.

Könnyezik a felhő is, hisz az élet cudar,

S hontalanul élek alig. Ébresztő magyar!

Hát ezt akarják? Hogy rabok legyünk itt?

Édes Istenem, nézz reánk! Hova lett a hit?

Kérdezem, rabok leszünk vagy szabadok?

Ne legyetek struccok, aha! Válaszoljatok!

Miért? Mitől? Kiktől rettegtek s úgy féltek?

Gondolkodj ember! Jó ez? Ahogy, így éltek?

Süket fülek, semmit nem hall az ember!

Vakok a szemek, nem lát, minden teher!

Csak közönnyel élitek azt, mit isten adott,

Szívetek üres s lelketek már sajnos halott!

Budapest. 2021. 08. 20.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !