Valamikor rég …

Valamikor rég, míg éltem,

Ezen a padon, üldögéltem.

Néztem a messze távolba,

Milyen csodás a napnyugta !

Valamikor rég, még szerettem,

Elméláztam néha a tengerben.

Szeretem a hullámzó tengert,

Dallama ide csalja az embert.

Valamikor rég, boldog voltam,

S a szívemet, szívéhez toltam.

Együtt dobbant szerelemben,

A kezem pihent, két kezedben.

Valamikor rég, ezen a padon,

Búcsúztál tőlem egy hajnalon.

Ha fájt kimentem a temetőbe,

Ó sírva borultam a sírkövedre.

Valamikor, boldogok voltunk,

Kéz a kézben, együtt jártunk.

Hiányod lassan felőrölt csendben,

Éltünk amíg éltünk, nagy becsben.

Most üres lett ez a kis padka,

Madárka rászáll, nincs jóllakva.

Nincs, aki már etesse s itassa,

Nincs, ki madár dalát hallgassa.

Ennyi az élet, tovább él a lélek,

Mily szép volt a földön az élet!

Tán a halál mi megmutatta azt,

Értékes éltünk, dobtuk mint a gazt !

Valamikor, majd mesélnek rólunk,

Hogy milyen emberek voltunk.

Remélem az utókor majd tanul,

De már szó sem lesz magyarul.

Leányvár. 2022. 09. 02.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !

Once upon a time...

Once upon a time when I was alive
I was sitting on this bench.
I looked into the far distance
What a wonderful sunset!

Once upon a time, I loved you
Sometimes I meditated in the sea.
I love the rolling sea
Its melody lures you here.

Once upon a time, I was happy
And I pushed my heart to his heart.
Thrown together in love,
My hands rested, in both of your 
hands.

Once upon a time, on this bench,
You said goodbye to me one morning.
If it hurt, I went to the cemetery,
Oh, I fell on your tombstone crying.

Once upon a time, we were happy
Hand in hand, we walked together.
Your absence slowly grinds in 
silence,
We lived as long as we lived, in 
great esteem.

Now this little bench is empty,
A bird lands on it, it is not full.
There is no one to feed and drink,
There is no one to listen to the 
birdsong.

That's life, the soul lives on,
How beautiful life was on earth!
What death has shown
We lived preciously, we threw it 
like weeds!

Someday, they will tell about us,
What kind of people we were.
I hope posterity will learn
But there will be no words in 
Hungarian.

Maiden Castle. 02/09/2022

Own composition, copyright reserved!