Szerelmetes ifjúság

Csak egy feledhetetlen tánc voltál,

Ki át táncolt az életem színpadán?

A zene szólt, együtt jártuk a táncot,

Így is írhatnánk ezt a kis románcot?

Egy fergeteges örült nagy szerelem,

Mi keresztül söpört az én életemen.

Hatalmas buli és nagy bolondozás,

Hallottuk szívünkben a dobbanást.

Nevettünk önfeledten s oly boldogan,

A csókod elől ó sikoltva elszaladtam.

Volt egy csókért, egy éjt könyörögtél,

Aztán felkaptál majd velem pörögtél.

Izgalmas éjszakák, édes romantika,

De a bulihoz nekünk nem kellett pia.

Karodba kapaszkodva vitt bennünket,

a tánc, majd elhagytuk kis seggünket...

Mikor megpihenve, öledbe huppanva,

Óh gátlás nélkül csíptél a sejhajomba.

Vinnyogva nevettünk és mókáztunk,

No pia, de nem is kellett rókáznunk.

Volt hogy egész éjjel császkáltunk,

Leálltunk a játszótéren csuzdáztunk.

Volt kifeküdtünk a csillagos ég alá,

Azt nevettük a másik gondol e reá.

Azok a feledhetetlen éjszakák, ífjúság,

Oly kalandos volt minden éjszakánk.

Nem kellett senkitől tartanunk soha,

Netán megtámadtak volna éjszaka.

Bolondos nyerítéssel kergetőztünk,

Aztán kifulladva egymásra estünk.

Felhőtlen boldogság mit éreztünk,

És egyszer egy napon, felnőttünk,

Tovaszállt a felhőtlen boldogság,

Elkerült a gyermekkori bolondság.

Többé nem vinnyogtunk s nevettünk,

Kemény lett ma már a földi életünk.

Többé már nem tudunk úgy kacagni,

Hogy lehet életünket még fenntartani.

Gyerekeink ne éhezzenek e világban,

Nem felhőtlen, de akkor is imádtam.

Budapest. 2021. 02. 05.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !