Kimondani könnyű...

Szeretlek, elbűvölt a két szemed,

Ajkadra nyomtam a pecsétemet.

Halványan látom még szemedet,

Rég belül őrzöm az emlékeinket.

Kimondani könnyű, szeretlek,

Fogadkozni, örökre tiéd leszek.

Lehazudni az égről a csillagot,

Csodálkozol, hogy ilyen vagyok.

Nem ígértem, csak szerettelek,

Igaziból boldog voltam veled.

Magadat is hazugságba keverted!

El játszottad nálam a becsületed!

Örökké megbocsájtani sem lehet,

Elpattan a húr, elszáll a szeretet!

Szertefoszlott álmok és a képzelet,

Meg se láttad már hogy szenvedek!

Vérző szívvel teszed be az ajtót,

Magad mögött hagyva, e harcot.

Mit ér a szerelem ha ő nem adja,

Csak azt várja, hogy tőled kapja.

Mit ér az a szerelem, ha nem érzi,

Kimondani könnyű, ha másik kéri!

De mennyit ér, az a kimondott szó,

Amit nem érez a másik, az a hódító!

Szerelmet érezni kell, oly boldogan,

Szív mélyéből, a lélekből fakadóan!

Kedves hiányától, élted rosszkedvű,

Szeret e, hisz kimondani oly könnyű!

Szeretlek! Oly kedves szó, de ez érzés,

Amit adsz, kimutatsz, már más kérdés.

Ahogy viselkedsz a másikkal, mutatod,

Érezteted vele és nem csak kimondod!

Mert kimondani könnyű ezt a szép szót,

Miközben a másik nem társ, csak hódító!

Szeretni és elfogadni, annak amilyen vagy,

De nem birtokolva, csak él vele s élni hagy!

Budapest. 2020. 07. 03.

Saját szerzemény,szerzői jogok fenntartva.

Köszönöm a versemre szánt idődet!