Legenda a farkas üvöltésről

Valamikor réges-rég…

Mikor az emberek még nem házakban laktak,

Egy újszülöttért farkas ellen bosszút forraltak.

Az éj leple alatt be osont a farkas a barlangba,

Az ott egyedül alvó kisfiút szétmarcangolta!

Nem kellett több sem az ott lakó őslakosnak,

Erre fel minden ember szemei vérbe forogtak.

Bosszúra éhesen indultak az éjszaka leple alatt,

Megnyúzzák elevenen a gyilkoló rút fenevadat!

Összegyűltek és megkezdődött a hajtóvadászat,

Mind megölni az erdőben vérszomjas vadakat.

Kihegyezett botokkal igyekeztek a dzsungelbe,

Ezek a haragos emberek a farkasok közelébe.

Azt végképp nem tudhatták hogy a farkasok,

Nagyon is veszélyes vadállatok és harcosok,

Mire a hold az égen a legmagasabban járt,

Emberek, farkasok is elvesztették a csatát!

A csatamezőn csak nyöszörgő harcosok voltak,

Reggelig nem húzták ki már , mind meg holtak.

Azóta ha éjjel farkas üvöltést hallasz, sose félj,

A farkasok így emlékeznek meg a szeretteikért!

A legenda ilyenkor kísért, teliholdkor pontosan,

Emberek és a farkasok lelke már mély álomban,

De a farkas a legendát tovább adja kicsinyeinek,

Ne menjen az emberekhez, ne higgyen senkinek!

Budapest. 2019. 11. 25.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!

Köszönöm az idődet ha olvastad a versemet!