Bizalom

Volt mikor te nem bíztál, s vártál,

Mindent megkaptál mire vágytál.

Volt mikor a világ, lábad előtt hevert,

Még sem voltál boldog, csak levert.

Szíved igaz, próbált bízni benne,

De mindig a tudatod elhessegette.

Voltál asszony, anya és szerető,

És még voltál, másokon segítő.

Sokszor, sokat csalódtál, régen,

Keresed a választ fenn az égen.

De hiába, azt mondta, ha nincs bizalom,

Ő elmegy, s nem fog zavarni az utadon.

Persze volt próbálkozások sora,

Kedvedre a rózsa szirmot szórta.

De nem ezen múlik az a bizalom,

Ami a szeretet, mert ez a jutalom.

Egy nap elment, ott hagyott mindent,

Magával vitte tán az összes emlékedet.

S az a pillanat, mikor becsukta az ajtót,

Még a szíved is fájdalmasan feljajdult.

Oh de érezted, hogy nem bízhatsz benne,

Hogy jobban bízz, a fáradságot sem vette.

Tán nem is volt ez, olyan igazi érzelmed,

S már biztos, a szívébe se szólt bérleted!

Budapest. 2022. 05. 19.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !