Elkésett boldogság

Egyedül járom az én utam, nélküled,

Jöjj fogd e fáradt kezet, jobb veled.

Elgondolkodom néha, miért külön,

Nem érdekünk, a magány szűnjön.

Talán a hosszú évek is azt sugallják,

Se veled, se nélküled ez van, tudhatnánk.

Izgága, és nyugtalan az életünk még,

De ezt is tudjuk egymásról túl rég.

Majd egyszer, ha a lélek s test megpihen,

Akkor jön rá az ember csak élt, tévhitben.

Legyintettünk, jól van ez így nekünk,

S nem éreztük valami meghalt bennünk.

Cél s az álmunk, csak úgy szertefoszlott,

Megszűnt az a vágy, ami összehozott...

Rohanó világ, az idő elpergett felettünk,

Elkéstünk vele, hogy boldogok lehessünk...

Budapest. 2022. 03. 24.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !