Áldozatok

Ez az élet már nem az mi volt,

Nincs kegyelem és sok a holt.

Ennek a pár évnek az emléke,

Fájdalom s áldozatok miértje.

Nem találom helyem világba,

Ki a rosszat nem is csinálta !

Mégis bűnösnek érzem magam,

Mert mindenkit magára hagytam.

Áldozatok, akik jó emberek voltak,

Kik panaszt emelni már nem tudnak.

Családot és a barátot hagyva hátra,

Kiknek szívük sem készült fel a gyászra.

Mit adott ez a pár év? Hisz mindent elvett!

Sok kis árva, s kik a felelősök, a nemzet?

Kik maradtunk, két ágra szakadtunk,

Egyik fél sem ismeri el, s nem tanultunk.

Áldozatok száma csak egyre nő,

A világ urainak szíve már csak kő.

Nincs az emberi életnek értéke,

Pénz, a hatalom s nekik érdeke.

Hiába volt, van, s lesznek majd áldozatok,

S hiába sírsz de fájnak mégis a gondolatok.

A tehetetlenség mi fáj nagyon érzed,

Mást nem tudsz, mint Istent kéred.

Mellkasomból ordít belülről a fájdalom,

Hát nincsen bennetek semmi irgalom?

Elvesztek mindent amit csak lehet,

Feladjuk a még megmaradt életünket?

Uram biztos találsz megoldást,

E föld olyan nagy, adj feloldást.

Adj a zsarnokoknak új s jó szívet,

Népnek a földön jobb legyen az élet.

Emlékezzünk tisztességben mindenkiről,

Ki áldozattá lett e alantas terveitektől.

S míg kér e nép addig csak örülhettek,

Mert ha kell...

Erővel vet véget ennek az őrületnek!

Budapest. 2021. 11. 21.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !