Az élet értelme

Néha elgondolkodsz, remeg a gyomrod,

Még nem olyan rég, megjártad a poklot.

Sóhajtottál, felnéztél az égre! Nem kéne,

a fájó szíved legyen mindig össze törve?

Nehéz az élet, s nem az sokszor a bátor,

Aki a fogát is összeszorítva küzd mától.

Mert néha lehet, hogy gyenge az ember,

Csodálkozva nézik, hogy ha sírni is mer.

S minden könnycseppnek ára van vajon?

Milyen áron ered el, azon a borús napon?

Ezt csak az érzi, kinek szíve tört össze,

Lehet az élet túl kemény volt, napközbe.

De szeretnél tovább lépni is, nem sikerül,

Érzed, hogy mindenki mostanság elkerül.

S magadban pedig próbálsz onnan kitörni,

Hiányzik egy jó szó, ki a bánatod megérti.

Menekülnél, csak el, ebből a rút világból,

De hova, most még könnyedtől sem lától.

Zaklatott a szíved, és nem érted a lelked,

De fejedben ott van, hogy el kell menned.

Hidd el lehetsz, itt vagy ott, nem lesz jobb,

Tudod, mert néha szíved súg mi a legjobb.

Sokszor az idő mindenre talál megoldást,

De hinned kell, s mondanod rá áldomást.

Csak mondd, nem fogok én ma veszteni,

Történhet rossz vagy jó, történhet bármi.

Erős vagyok, kitartó, nem fogok hátrálni,

Könnyeimet letörlöm, nem kell sajnálni!

Az élet megy tovább, lerázod magadról,

terhed súlyát, s már nem félsz a vihartól.

Bátran, s elszántan gyalogolsz az életbe,

hidd sikerül, így van az életnek értelme!

Budapest. 2021. 10. 28

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !