Anyám segíts !

( Egy hajléktalanról megemlékezés.

A vers alatt olvasható a története. )

Anyám segíts, ó rossz útra tértem,

Mindig azt mondtad, az én vérem!

Most szükségem van rád, ó kérlek,

Elcsesztem, bevallom nagy a vétek!

Sokat dolgoztam, a család idegen,

A gyerek sem ismer, szól ridegen.

Asszony sem szeret már engemet,

Mit tehetnék még, hát elmegyek!

Rossz társaság, csábítás, bűnözés,

Ez maradt nekem és a küszködés!

A család látni sem akar, most már,

Az én szívem most, nagyon sivár.

Az utca poros köve lett a hazám,

Ha jó útra térítenél is, hagynám!

De már senki sem szeret igazán,

Itt halok meg, ezen a pocsolyán.

S anyám ki fent már a mennybe,

Segíthetnél, sose hagytál cserbe.

Hiába sok fohász, nem válaszol,

Bár érzed, szeretetre szomjazol.

Ha tisztul a fejed, néha kérded,

Mit csesztél el, mi volt vétked?

Jót akartál s lám mi lett belőle,

Ha tudtad volna, mi lesz előre!

Elvesztettél mindent mi számít,

Most már nincs az, mi el csábít.

Most döbbentél rá, mit is jelent,

Család! De az az élet rég elment!

Anyám segíts! De utoljára kéred,

Ne kelljen az utcákon még élned.

Fáradt lelkeddel megpihenhetnél,

Köszönöm anyám, ha terelgettél.

Behunyom szemem, tudom vége,

Hamarosan átérek majd a fénybe.

Volt egyszer egy családom nekem,

Anyám, nejem, fiam, s égő sebem.

..................................elvéreztem...

Budapest. 2021. 10. 21.

Saját szerzemény,szerzői jogok fenntartva !

A történet :

Régen a Kálvin téren keresztül jártam dolgozni.

Ott megismertem egy kimondottan jó fazonú hajléktalan embert.

Nagyon okos , művelt volt, sok mindenről lehetett vele beszélgetni.

Akkoriban a rászorulókat segítettem egy saját csoporttal, és

péksüteményeket kapott a csoport. Abból szoktam ennek az embernek vinni .

Több hónapon keresztül. Eléggé a szívemhez nőtt , sokat mesélt a múltjáról,

ezt írtam le a versben , nem ragoznám….

Csak utólag annyit teszek hozzá , ezt a férfit egy kés szúrás vitte a sírba,

mert adott egy zsemlét egy másik hajléktalan nőnek, és voltak ott olyanok

akiknek ez nem tetszett. A lét egy zsemle volt ….

Mire észre vették szegény férfi elvérzett . Másnap reggel mikor mentem,

már csak a vérnyomok maradtak emlékbe azoknak akik ismerték és szerették őt.