2021

Amikor már nincsenek szavak,

A lelkek pedig csak belül sírnak.

Világban szava van a gonosznak,

A jókat pedig ők nézik bolondnak.

Amikor már elfogynak a szavak,

S némák maradnak a bús ajkak.

Összeszorított foggal dolgoznak,

Bús szemeikből könnyek folynak.

S mikor a hangos sóhaj se hallik,

Mert oda fent, az a mérce hajlik.

Az érdek mi hajtja, zöme embert,

Ha tetszik, újra nyomják az entert.

Nekik legyen jó, más nem számít,

Ha gond van a többség meg hárít.

S könnyebb rá terelni a felelőséget,

Ezáltal eltaposni újra a gyengébbet.

Digitális most már minden, gépezet,

Népre nyomták, barbárok, e pecsétet.

Hiába minden, gép módjára dolgozz,

S imára kulcsolt kézzel kéred oldozz.

De a válasz....

Nem lehet, míg e nép össze nem fog,

Míg nem látja meg, a szeretet zokog!

Mert ember az ember ellen sose győz,

Ha szívben, lélekben a gyűlölet fertőz!

Szeressetek!

Mondjátok, mindenkit azért nem lehet.

Bizony nem!

De gyűlölet nélküli világ már a menny.

Lehetne élni a földön is paradicsomban,

Emberek egymás mellett nyugalomban.

Szeretve dolgozni, naponta mosolyban,

Nem fejüket eldugni, néha a homokban!

Budapest. 2021. 09. 15.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !