Fájó könnyed...

Ha tán egyszer még is kellek,

Nem bújok el, keress meg.

E szerelmes szívben még él,

Tudnom kell te sem feledtél.

Ha majd éjjelente hánykódsz,

És a csókjaimra rá gondolsz.

De azért arra is emlékezzél,

Hogy te voltál az ki vétkeztél.

Majd mikor párnádra csordul,

A fájó könnyed, fáj piszkosul.

Miért nem megbocsájtást kérni,

Persze miért is engedtél elmenni.

Lehet, egyszer tudtam volna,

De te csaltál, hosszú évek óta.

S tudod mi fájt nekem jobban?

Az hogy hazudtál folytonosan!

Tudod, én még nem feledlek,

De nem bántam semmit meg.

Cinikus voltál, s lekezelő már,

Így dőlt össze ez a kártyavár.

Távolról szeretni vagy utálni,

Egyikért sem fogok ugrálni.

Amit hoz nekem ez az élet,

Forgatáson oly filmet nézek.

Ha majd fent számot vetek,

Akkor már nem lesz nehéz.

Nekem nem fáj semmi sem,

Mikor már, felemel az isten.

Talán majd akkor fogod bánni,

Ha a te szíved is, úgy fog fájni.

Nem lesz már ki megbocsájtson,

De legjobban szerettelek a világon...

Budapest. 2021. 09. 05.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !