A lelked börtöne

Sokat gondolkodom mostanában,

Nem találom utam e zord világban.

Sok tanács, engedd magad szeretni,

Majd a végén így is ki fognak nevetni.

A lelkem nem engedi, nincs bizalom,

Sok fájdalom, bántás érte, nincs irgalom.

Bezárkózott a testembe, nincs tovább...

Tudom börtön ez neki is, nekem is a testem,

De soha nem szólnak előre, csak ha elestem.

Néha gondolatom fel visz a felhő fölé,

Van barátod? De belátok én a paraván mögé.

Már nem tudok többé, bizalmat érezni

S nem fogok senkivel jót tenni s vétkezni.

Ember vagyok, hibázom én is, de a lelkemet,

Börtönbe zártam, bántani nem engedem senkinek.

Tudom hogy nem jó neki sem, de nekem sem,

Egy a cél, minden bántást, fájdalmat, sohase felejtsen!

A lelked börtöne, az már nem játék,

Életedben, erre már le tetted a kápét.

Minden mi történt, tanulj meg egyet,

Ki azt mondja neked hogy, úgy szeret!

( Nem szabad hinni, senkinek ....)

Budapest. 2021. 08. 05.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !