Úgy fáj...
Úgy fáj...
Tudod mennyire fáj a szívem?
Pedig benned nagyon hittem!
Azt mondtad örökké szeretsz,
Engem soha el nem engedsz!
Ha tudtam volna, csak játék vagyok,
Mert biztos akkor, előled én elfutok.
Nem fájdítottam volna a szívemet,
Nem adtam volna neked lelkemet.
Vittél tőlem mindent, mit adhattam,
Ha bántottál, soha nem szólhattam.
Sok fájdalom, csalódás voltál nekem,
Nagyon csúnyán viselkedtél velem.
Most úgy fáj, itt hagytál összetörve,
A szívem meghalt érted mindörökre.
Ez a szív, már nem dobbanik másért,
Nem eped már a szám más csókjáért.
Elhagytál, itt hagytad szenvedő lelkem,
Csak azt tudnám én, mi rosszat tettem?
Szerettelek túlságosan, ez a nagy vétkem,
De te miért szipolyoztad folyton a vérem?
Bizony hogy fáj, úgy fáj a szívem lelkem,
Mi jó volt, egy szavaddal tört meg bennem.
Minden mi szép volt, feledteti a fájdalom,
S könnyebb volt elmenned, egy hajnalon.
Bár tudnám, mit éreztél azon a napon,
Mikor eldobtál, összetörtél de nagyon.
Vártam, tán egyszer majd keresel még,
De éreztem, már elfeledtél engem rég.
Budapest. 2021. 07. 22.
Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !