Farkas lélek

Sokszor, sokat bántották az én szívemet,

Bekeményítettem előttük az én lelkemet.

Nincs már s nem lesz olyan férfi sohase,

Nem tudok szeretni, felnézni már senkire.

Megváltoztam, öntörvényű lettem én már,

Nem leszek én senkivel, soha tán egy pár.

Elvesztettem a hitem, nem bízok senkibe,

Nem leszek szerelmes, csak úgy bárkibe.

Ugrásra készen állok mint a préri farkas,

Farkas lelkem vérzik mi olyan fájdalmas.

Tudom férfiak portyáznak, de én kiállom,

Szívemen száz lakat van, mindet lezárom.

Nem akarok olcsó kis préda lenni nekik,

Hiába bájolognak, aztán a fogukat fenik.

Ugrásra készen állok, és nem hezitálok,

Nem fogtok ki rajtam, míg élek galádok!

Nem hiszek én már, senki ember fiába,

Ígérhetnek, s könyöröghetnek de hiába!

Elbújok a világ elől, mentsem az irhámat,

Csak farkas lelkem éli túl, ezt a fájdalmat.

Budapest. 2021. 07. 10.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !