A csend
A csend
Elmerengek a világ dolgain, a csendben,
Úgy érzem bent, nincs minden rendben.
Nagy az emberben a rossz akarás, s bűn,
Nem tud nevetni sem önfeledten, jóízűn.
Csendben hallom a lelkek sikolyát, sírását,
Elvesztette már az élet a földön, ritmusát.
Pedig az ember, nem is tudja mit kapott,
Nézd és lásd meg, a természet mit adott.
Örülj e szépségnek, hallgasd a csendet,
Láttál már te ember a földön-e, szebbet?
Mikor az ég összeér, a földdel egyesülve,
Olyan mint egy nő, s a férfi szerelemébe'.
Természet nyújtja, embernek a látványt,
De lelkedben érezd, úgy pótolja a hiányt.
Tekintsd bele a csendbe, hozzád szólna,
Bár mindennap eljön hozzád, újra és újra.
Lelkeddel láss, ne csak testi szemeiddel,
De te csak azt látod, hogy egyre öregszel.
Az élet egy körforgás, születünk, halunk,
A közte levő időt, hm..oly lesz a sorsunk.
Hát igen, te alakítod magadnak, tudtad?
Erre van a belső éned, a lelked, s a tudat.
Tedd azt, mit szíved diktál, ha csalódsz?
De új nap jön el, s te állandóan aggódsz!
Látod? A természet naponta újra ébred,
Indulj neki naponta, élj s nem kell félned.
Teremts boldogságot a szívedben, s jót,
Egy légy, éggel, földdel, s legyen mottód.
Csak az ember lát lelkével, szívével érez,
Ha csak szemeid látnak, az meg mérgez.
Ne csak nézd a természetet, érezd meg!
Csendet a lelki szemeiddel, lássad meg!
Jöjj s csitítsd a lelked, nyugodtan ülj ide,
Érezd hogy árad a csendben, az élet hite.
Hisz bennünk! S újra és újra kel a nap fel,
Holdat, ha jön az éj, reggel, nap takarja el.
Ragyog rád, rám, s emberre, adja fényét,
Erősíti s boldoggá teszi az ember lényét.
Neked csak el kell venned, mit ad neked,
Lelkedből töröld ki, a rosszat és félelmet.
A csend megtanít szeretni és meglátni,
A hibáidat és bűneidet, segít megbánni.
Naponta újult erővel kezdheted, életed,
Ha kifogysz az energiádból, itt kérheted.
Budapest. 2021. 07. 12.
Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !
A képet úgy kaptam , erre íródott a vers.