Jöjj, és ölelj át...

Jöjj, és ölelj át istenem, fázik a lelkem,

Sötét, és hideg van, vajon mit is tettem?

Mindenki elkerül, a szívem fáj legbelül,

A lelkem ordít, és hiába, nem csendesül.

Úgy érzem már senki sem szerethet,

Rossz lettem, s bántottak már eleget.

Bezártam szívemet, e bűnös világban,

Többé, nem akarok hinni a csodákban.

Kihasználtak, s hazudtak már eleget,

Nem gyógyíthatod a kapott sebeket.

Sírtam, szívemet tékozoltam, s bánt,

Bántották a lelkemet, ez nagyon fájt!

Nincs már senkim, aki szeret engem,

Bezártam én a szívem, s rossz lettem.

Miért lennék már jó? A világ is gonosz!

Rosszindulat, és a gyűlölet ami csorog!

A fájdalom átjárt belülről és kicsavart,

Szívem gyilkol belülről s kín fogva tart.

Elemészt a bánat, nem találom helyem,

Mégis akarom én, jöjj ölelj át jó istenem.

Bízhatnék, de már többé nem is akarok,

Elég lesz már, én ezen úgysem agyalok.

Napról napra csak a bánatom öl engem,

Nem akarok már jó lenni drága istenem!

Szétszedték a szívem, lelkem, kínlódom,

Mindentől félek, az emberektől irtózom!

Mi jön még, mondjátok meg, hogy éljek?

Örökké az emberek elöl bujkáljak, féljek?

Engem már ne is szeressetek, nem kell,

Átsírtam a nappalokat, mit adott az éjjel?

Az álom is elkerült, zokogtam párnámon,

Volt, egyedül róttam utam, üres utcákon.

Úgy érzem, nem bírom tovább feladom,

Nem hiszek én senkinek, nincs bizalom.

Nem él szívem, a lelkem, sötétben élek,

Jöjj, és ölelj át drága jó istenem, kérlek!

Budapest. 2021. 06. 29.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !