A szív

Lehet e a szívnek parancsolni,

Hogy nem lehet szomorkodni?

Olyat szeretni, ki észre sem vesz,

Talán olyat, ki lazán lapátra tesz.

Honnan tudja a szív, kit szerethet,

Kiért a szíved tán meg is repedhet?

Lehet e a szívet tanítani, okos legyen,

S ne azt tegye, amitől ő szenvedjen?

Kérdések de válaszok már nincsenek,

Hiába teszed fel a szomorú lelkednek!

A szív az egyetlen olyan hely, mi érzi,

Hol nincs tér sem idő s nem kell félni.

Szív az egyetlen hely, hol a kapott sebek,

Nem gyógyulnak be, s maradnak hegek.

Szív, ami soha nem felejti a rosszat s jót,

Ha bántják, nem felejti a kapott rossz szót.

Szív ami képes örökké, önzetlen szeretni,

Míg a halál el nem választ s nem feledni.

Azt ki viszont szeret s boldoggá tud tenni,

A szív képes arra, örökké egy zugába rejti.

A szív képes meghalni, mit megcsalnak,

S az életet is feladni, elsírva magadnak.

A szív lehet csak kemény, ha csalódtál,

S a szív képes arra is, hogy te ragyogjál.

Budapest. 2021. 06. 25.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !