Falakat emeltél...

Amikor elég s szívedre lakatot teszel,

Dühös vagy miközben csalódott leszel.

Miért van, hogy a szívedet szaggatják?

Mert olykor az igazságot elhallgatják!

Amikor már minden tiszta, oly világos,

Megérted az embert, miért magányos.

Mert lehet szép s jó de belül érzékeny,

De más kényeinek megfelelni képtelen.

Igaz ne is próbáljon más lenni mint aki,

Ne legyen jobb sem rosszabb mint ami.

Az ember magának él s nem másoknak,

Igényed magadnak állítod, lehet vásottak.

Senki és semmi ne tántorítson el a céltól,

Élni és meghalni ember, tudni kell méltón.

Hezitálsz néha, de tudd a hazugságokon,

Az a fájdalmas, ami túl van igazságokon.

El kell döntsd végre melyik utad választod,

Akkor se lesz jobb, ha későbbre halasztod.

Hiába fáj, hiába vársz nem lesz könnyebb,

De tedd le terhed s tedd le a súlyos köved.

Engedd el magad, mert embernek lettél,

Hagyd múltad, mert szeretetre születtél.

Érezned kell, a saját lelkedet, ha sír már,

Az életed múlik, az időd megy s nem vár.

Falakat emeltél, hát döntsd le már végre,

Élj boldogan te is, kérlek én erre az égre.

Ne dugd fejed a homokba, mert nem kell,

Erős légy ember, mert az erős élni is mer.

Hidd el a gonosz majd, amit tesz, vezekel,

Nem kell hogy te foglalkozz még ezekkel.

Élj! Boldogan éld az életed, ami vissza van,

Mert az a tiéd, ezért élj örömmel s boldogan.

Budapest. 2021. 03. 05.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!