Mikor megtört az élet...
Mikor megtört az élet...
Mikor megtört az élet, úgy érzed,
Nincs tovább, már lelked se érzed.
Mikor eltűnsz kicsit magányodba,
De senki nem vesz emberszámba.
Pedig jól esne egy kéz, egy vigasz,
Emberi jó szó vagy kis lelki támasz.
Elkerülnek az emberek, mint leprást,
Mai világban, nem szeretik egymást.
Az igaz barátok is messze kerülnek,
Kapcsolatok ilyenkor mind kihűlnek.
Mert ha igaz lenne az a jó barátság,
Pedig csak is megértés, ha belátnák.
Igaz barátság, így bajban mutatkozik,
Az igaz barátod, rajtad nem bíráskodik.
Tudja hogy számíthat is rád bármikor,
De ha segítség kell, érted akár gyilkol.
Mikor magányodban átszalad rajtad,
Mit csináltál rosszul, te nem hagytad.
Hogy a barátod a magányba vonuljon,
Bajban ott voltál hogy megnyugodjon.
Máma már nincs őszinte szó s barát,
Naponta hallod a csámcsogók hadát.
Mert az ember nem is ismer, ítélkezik,
Aztán jön az, hogy a gyomrod liftezik.
Mikor rájössz a dolgokra, akkor késő,
Hisz rád számíthattak, bárki volt kérő.
De te most csak magadra számíthatsz,
Tudod ha jobb lesz, akkor is támogatsz.
Mert az a gazdag aki a semmiből ad,
S nem az akinek rengeteg pénze van.
Aki ad úgy, hogy nem sajnálja a jó szót,
Mert tudja milyen lent, mert neki is volt.
Mikor megtör az élet, akkor megtudod,
Ki a hamis, ki az igazi őszinte barátod!
Mikor szembesülsz vele, kiben bízhatsz,
Akkor látod, melyik barátod szíve tiszta!
Budapest. 2021. 02. 07.
Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !
