Taposómalom
Taposómalom
Néha eltűnődöm, miért nehéz az élet,
Semmi nem megy könnyen bár kéred.
Míg gyermek vagy, oly könnyű minden,
Ifjúként nem látod, semmi sincs ingyen.
Bár egyszer csak észre veszed magad,
De nem érted miért nem lehet szavad.
Aztán évek múlva már te is meglátod,
Ember pénzben keresi a boldogságot.
Mindig többet dolgozol azért a pénzért,
Amit a főnökeid adnak, már csak éhbér.
Nincs szabadidőd, nincsen pénzed sem,
Boldogságodról még nem is beszéltem!
Nincs becsülete a dolgos embereknek,
Mert a politikusok, néppel kegyetlenek.
Próbálsz lázadni, hisz fiatal vagy még,
De sajnos múlik az idő, de más volt rég!
Felnőttként sem érted mi lett a néppel,
Kizsigerelnek s elfáradsz, mire végzel.
Látástól vakulásig dolgozik az ki bírja,
Van ki még élelemért is a harcát vívja.
Te ki nem vagy buta tanultál, mit látsz?
Semmi jót nem, aztán te is sorba állsz.
Rabszolgaként éled az életed, belátod ,
S rég már leléptek az ifjúkori barátok .
De igazából ez az életed taposómalma,
S nem érted kinek miért is van hatalma.
Mások felett uralkodik csak kihasználja,
Aki meg próbál kitörni, eltörik a szárnya.
Szabad szólás és függetlenség rég nincs,
Pláne a szabadidő, már így is nagy kincs.
Robotolhat az ember újévtől mikulásig,
Még sincs tele a kamrátok csordulásig.
Dolgozol de mégis mint templom egere,
Mert ez taposómalom, s az élet börtöne.
Mindenki vágyik a boldog szabadságra,
De sajnos ez csak, az egyesek kiváltsága.
Budapest. 2021. 01. 31.
Saját szerzemény , szerzői jogok fenntartva!
Köszönöm az idődet, mit a versemre szántál!
Taposómalom
Néha eltűnődöm, miért nehéz az élet,
Semmi nem megy könnyen bár kéred.
Míg gyermek vagy, oly könnyű minden,
Ifjúként nem látod, semmi sincs ingyen.
Bár egyszer csak észre veszed magad,
De nem érted miért nem lehet szavad.
Aztán évek múlva már te is meglátod,
Ember pénzben keresi a boldogságot.
Mindig többet dolgozol azért a pénzért,
Amit a főnökeid adnak, már csak éhbér.
Nincs szabadidőd, nincsen pénzed sem,
Boldogságodról még nem is beszéltem!
Nincs becsülete a dolgos embereknek,
Mert a politikusok, néppel kegyetlenek.
Próbálsz lázadni, hisz fiatal vagy még,
De sajnos múlik az idő, de más volt rég!
Felnőttként sem érted mi lett a néppel,
Kizsigerelnek s elfáradsz, mire végzel.
Látástól vakulásig dolgozik az ki bírja,
Van ki még élelemért is a harcát vívja.
Te ki nem vagy buta tanultál, mit látsz?
Semmi jót nem, aztán te is sorba állsz.
Rabszolgaként éled az életed, belátod ,
S rég már leléptek az ifjúkori barátok .
De igazából ez az életed taposómalma,
S nem érted kinek miért is van hatalma.
Mások felett uralkodik csak kihasználja,
Aki meg próbál kitörni, eltörik a szárnya.
Szabad szólás és függetlenség rég nincs,
Pláne a szabadidő, már így is nagy kincs.
Robotolhat az ember újévtől mikulásig,
Még sincs tele a kamrátok csordulásig.
Dolgozol de mégis mint templom egere,
Mert ez taposómalom, s az élet börtöne.
Mindenki vágyik a boldog szabadságra,
De sajnos ez csak, az egyesek kiváltsága.
Budapest. 2021. 01. 31.
Saját szerzemény , szerzői jogok fenntartva!
Köszönöm az idődet, mit a versemre szántál!
