,, Nem a fájdalmak ölik meg a lelket, hanem a remények melyekben csalódott. ''

Csalódás

Mikor oda minden büszkeséged,

Mert szerelmes lett a fájó szíved.

Mikor érzed nem vagy több neki,

Csak hogy ő játszhasson, elhiteti.

Te vagy neki a minden és mégsem,

Tudod, érzed mikor hazudik éppen.

Tudod csalfa, mégsem menekülsz,

Szemébe nézel s rögtön elmerülsz.

Pedig lelked mélyéről érzed átver,

Veled van, szíved hevesebben ver.

Nem tudsz szabadulni érzéseidtől,

Néha nem látsz hulló könnyeidtől.

Mennyi időt áldoztál rá, megérte?

Kérdés, de nincs válasz a miértre.

Szabadulnál, de a szerelem gyötör,

A félelem, hogy elveszíted rád tör.

Hosszú éjen át ébren, s nem alszol,

Csak forgolódsz néha kialvatlanul.

Nem akarod elfogadni, pont veled,

Miért nem mással történik ez meg.

Sohase érti meg, miért engedted el,

Búcsúzol ,,Remélem boldog leszel''.

Ha tudná is, neked ez mennyire fáj,

Hisz átjárta belülről a szívedet már.

Minden csalódás a szemed kinyitja,

Minden csalódás, a szíved bezárja!

Falat helyezel pajzsnak a szívedre,

Miért? De nincs válasz a kérdésre!

Budapest. 2020. 12. 31.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!

Köszönöm a versemre szánt idődet!