Sebzett szív

Reménytelen szerelem,

Csalódás, kín az életem.

Bíztam, hogy is tehettem,

Most magányos a szívem.

Hittem minden szavadnak,

Néha pedig, úgy bántottak.

Szerettelek s nagyon bánt,

Hogy az életünk így elszállt.

Próbáltam megbocsájtani,

Lehetetlen visszaforgatni.

Kiölted belőlem a vágyat,

Szívemben nagy a bánat.

Meg lehet ezt bocsájtani?

Sebzett szív, nem bírná ki!

Hazudtál és gonosz voltál,

Meguntál és csak eldobtál!

Ohh, kérted bocsássak meg,

Elhagytál, maradjon végleg.

Ne játssz többé a szívemmel,

Már számomra, nem létezel.

Késő már, hiába a megbánás,

Tudom hogy nehéz az elválás.

Csak te voltál, az aki veszített,

Ezúttal életem nem nehezíted.

Fáj igaz s fájni is fog egy ideig,

De ne gondold ez lesz mindig.

Majd jön valaki ki veled játszik,

S meglátod a te szíved is vágyik.

Majd ha te is szerelmes leszel,

A másik, meg bábuként kezel.

Akkor tudod meg majd igazán,

Mikor te is sírsz, magad baján.

Budapest 2020. 12. 15.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva.

Köszönöm a versemre szánt idődet.