Úgy érzed...

Úgy érzed elfáradt a lelked,
Belátod meg kell pihenned.
Szürke hétköznapok jönnek,
Néha örülnél a kis csöndnek.

Hezitálsz éppen, mi is lenne,
Újra indítani ha még lehetne.
De ugyanaz a nap nem jő el,
Néha tele vagy keserűséggel.

Sokat sírtál, ha senki se látott,
S elnyomtad a szomorúságod.
Miközben ordítottál lelkedből,
Bánat járt át s az majd megölt.

Csak élni akarsz, kicsit jobban,
Nem megállni, ülni a rosszban.
Jönne végre már kis nyugalom,
Megpihenhetnél egy alkonyon.

De ez az élet soha meg nem áll,
Olyan mint a percek s tovaszáll.
Elmúlik sohase hozhatod vissza,
Élted végét egyre közelebb hozza.

Úgy érzed bele fáradtál, nincs erőd,
Nem adott elég erőt már a teremtőd.
És úgy érzed nem tudsz már igazán,
Játszani tovább, az életed színpadán.

Budapest. 2020. 10. 24.

Saját szerzemény , szerzői jogok fenntartva!
Változtatás nélkül osztható!

Köszönöm az idődet mit a versemre szántál !