Csalfa, balga meg naiv emberek,

Ma divatja múlt, luxus érzelmek.

Kinek nem inge, az ne vegye fel,

Pedig lehet élni igaz érzelemmel.

Hazugságba szőtt élet s kapcsolat,

Nem csak vírusra hord maszkokat!

Emberek élnek egyedül magányban,

Mert az ember nem igazi a világban.

Mennyivel könnyebb lehet az életünk,

Ha egymással kézen fogva lépkedünk.

De az ember magába fordultan éldegél,

Mi lenne ha egyszer őszintén szeretnél?

Hát az, hogy sebezhetőbbé válhatsz igaz,

És ha csalódsz nem lesz, nem jön vigasz!

De ember, igen a kockázatot vállalni kell,

Boldogságért küzdeni kell, nem ott hever.

Hamis illúziók, csupán álmokat hajszolva,

Mikor csalódik, már csak sebeit nyaldossa!

Lépj tovább, indítsd újra, élet nevű gombot,

Múltra pedig tehetsz, egy vége nevű pontot.

Kinek nem inge ne vegye fel, mindenki más,

Nem lehet egyforma senkinél a boldogulás!

Mézédes szavak melyek hazugságba csapnak,

Ezek az emberek igaz szeretetet sose kaptak!

Nem érzik, a szavak is mennyire tudnak fájni,

Soha nem tudnak ezek az emberek jóvá válni.

Csalfák és mohók, hazugságban élnek mindig,

Kinek nem inge.. de azért akad őszinte a sírig!

Lényeg hogy valld be magadnak az igazságot,

Így lesz jobb és még szebb az a belső világod.

Ahonnan a szeretet megszületik és az előbújik,

Mert őszinte szívből az igaz szeretet ébredezik.

Ki nem szeretné, hogy boldog lehessen életében?

Őszinte igaz barátok vegyék körül, élni békében!

Ki nem szeretné, hogy szeressék még a síron túl,

Hát igen, az kinek nem inge az majd belőle tanul!

Budapest. 2020. 05. 29.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!

Köszönöm a versemre szánt idődet,

és érezd jól magad a blogomban!