A sorsod

Volt idő mikor buktam nagyot,

Mikor a sors magamra hagyott.

Újra próbáltam mégis felállni,

Erős voltam és jöhetett akármi!

Sors megtanított, csak idő múlt,

Zsenge erőmből az élet kifakult.

De a lélek nem öregszik a testtel,

És ő éltet így soha nem adom fel!

Lesznek megoldandó feladatok,

Mit az élet és a sorsom feladott.

De soha nem állok meg, küzdök,

Mindig belső hangomra döntök!

Jöhet rossz vagy kisérthet az ördög,

Belülről hallom menj és legyőzöd!

Voltam fent de voltam én már lent,

Tudom már mindkettőt, mit jelent!

Nem látja senki, mennyi vért izzadtál,

Nem látják mennyi könnyet hullattál.

Nem látták a küzdelmet, a te harcodat,

Nem nézték, ha könny áztatta arcodat!

Csak mentél előre nem volt ki vezetne,

Nem volt az se ki fáradt kezed felvegye!

Nem jött senki ki átölel és biztatott volna,

Kinek elmondhatod mi a szívedet nyomja!

Egyedül harcoltál minden egyes percedért,

Versenyt futottál naponta keserű életedért!

Most mikor vissza nézed életed filmkockáit,

Kicsit büszke vagy magadra te megcsináltad!

Budapest. 2020. 03. 04.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!

Köszönöm az idődet ha olvastad a versemet!