2019. nov 28.

Nézem...

írta: Csillag M . Gyöngyi
Nézem...

nezemjookep.jpg

Nézem...

 

Nézem, látom a szép csendes tengert,

Isten miért bünteti az őszinte embert,

Közben könnyeim folynak le arcomon,

Arra gondolok, ki segít majd harcomon.

 

Palástolom, hogy néha úgy fáj a lelkem,

Isten, miért kell mindenért szenvednem,

Ez a világ már érzem, nem az én világom,

Nem jó itt nekem, tudom már és jól látom.

 

Csendben nézlek még, te mélységes tenger,

Talán elindulok, mert érzem mennem kell,

Víz fölé hajolok és ohh mily idegent látok,

Nem ismerlek ki vagy, menj el csúnya átok .

 

Boldog vagyok? Nem! Rég nem én vagyok,

Most szólnak értem máris az égi harangok.

Tudom valami meghalt nagyon is bennem,

Egyre sivárabb még betegebb lett a lelkem.

 

Azt hiszem nincs már erőm nincs tovább,

Nincs már aki biztatna arra, van folytatás.

Elfogyott az utolsó reményem e világban,

Már nem hiszek emberben sem, se imában.

 

Nézlek, látlak talán még a félhomályban,

Nem gondolok semmire e koponyámban.

Szívem sajog, és lelkemben megfáradtan,

Ítéletre várok a mély tengeri homokparton.

 

Legnehezebb dolog az életben az elengedés,

Harcolsz, barátságért, szerelemért az életedért.

Ha csalódnod kell, harcolsz hogyan engedd el,

Azért hogy ne fájjon a múlt, így engedned kell!

 

Szíved bekeményítheted, lelkedet nem tudod,

Ha szíved bírja is de lelkeddel már nem bírod!

Úgy érzed szétszedtek, összetörték a bensődet,

Térdre kényszerítettek, nem bírod el a terheket.

 

Nézem, látom a szép csendes tenger hullámait,

Ahogy a szél borzolja tenger tükrét, fodrozódik.

Súgja nekem, gyere velem adok egy más világot,

Megindulok, hogy elnyeljen egy régi szép álmot.

 

Budapest. 2019. 11. 26.

 

Saját szerzemény , szerzői jogok fenntartva!

Köszönöm az idődet ha olvastad a versemet!

Szólj hozzá

ÉLET VILÁG SZOMORÚ VERSEK