Ha lenne egy…
Ha lenne egy…
Ha lenne egy rejtelmes sziget,
Mert érzed arcon ütött az élet.
Menekülnél kegyetlen világból,
Bár azt gondolod, gyávaságból.
El innen a földről hol nyűg az élet,
Hol kegyetlen rossz emberek élnek.
Nép szívében már kiveszett a jóság,
Pár emberben pedig ott a gyarlóság.
Az úton vérző szívvel jársz magadban,
Talán hiszel még jó és szép szavakban.
Néha már magad sem tudod ki vagy,
Hiszen az időd lejárt agyad is kihagy.
Sokat gondolsz a múltra a szépre, jóra,
Úgy elmenekülnél a világból, de hova?
Egy rejtelmes sziget hol nincs ott a rossz,
Úgy érzed a kis szigeten ott minden jobb!
Szüleid már meghaltak rég,
Gyermeket sem adott az ég.
Nincs senkid sem, se barátod,
Kemény az élet, te is belátod.
Egyedül járod már a saját utadat,
Feladtad fájón, elszállt múltadat.
Szemedből a könny végig pereg,
Életed múlik, órád egyre ketyeg.
Eddig sem voltál boldog még soha,
Élet reménytelen, nagyon mostoha.
Ha lenne egy rejtelmes sziget távol,
Elmennél te innen, jobb lesz bárhol!
Vágyakozva fürkészed a messzeséget,
Talán van egy sziget ami ad menedéket.
Hova még nem ért el a gennyes politika,
Talán ott lőn boldogság, ha lesz emberfia!
Ott még éreznek szívből az emberek,
Az állatokat sem ok nélkül ölik meg!
Egymás mellett is szépen és jól élnek,
Mert örülnek minden jónak, szépnek!
Budapest. 2019. 11.14.
Saját vers, szerzői jogok fenntartva!
Köszönöm az idődet ha olvastad a versemet!
