Egyszer mindenkit utol ér...

Melegíts meg ha nagyon fázom,

ha már nincsen itt semmi remény.

Ölelj át istenem és bátoríts engem,

ha az életem mostoha és kemény!

Ha elhagynak és fájdalom az élet,

ha barátod sincsen már ki védjen.

Mert ha lecsúszol már nem kellesz,

pedig voltál jó is szerettél szépen!

Ha már semmit sem ér az életed,

nem maradt más csak az álmod,

Elvitt mindent a jelzálog bankod,

akkor már nem is vagy jó! Vágod?

Ilyenkor mindenki elfordul tőled,

hiszen nincs mit adjál másoknak.

Ráment az utolsó meleg kabátod,

ruháid már mind-mind vásottak!

Szegényebb lettél ma mint bárki,

ezért messze elkerülnek egyesek.

Nem számít ki volt barát ki nem,

csóró vagy mint templom egere!

Ilyenkor tudni meg igazán hogy,

ki maradt igazi barátod , belátod.

Mert csak azokra számíthatsz te,

akitől épp hogy ezt nem is várod!

Látod egykor te sem gondoltad,

mennyi a rosszakaró és az álbarát.

Volt ki naponta látszatra imádott,

pont nem segít az, ki világot járt!

Ne törődj azokkal kik beléd rúgnak,

ha már nincsen semmid mit adhatsz.

Állj fel és nézz az égbe mert istened,

mutatja az utat, esélyt onnan kaphatsz!

Ne keseredj el ha tán magadra maradsz,

az élet egyszer lent van majd lesz fent.

Tékozló álbarátoknak lesz majd böjtje,

találd meg a boldogságból a végtelent!

Egyszer mindenkit utol ér a sors keze,

szeretné ha nem, rettegve elbújik előle.

De hiába is ez ellen nem tehet semmit,

az isten és a karma gondoskodik felőle!

Budapest . 2019 08.  19 .

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !

Köszönöm az idődet és ha megosztod !