Vajon hiányzom e...

Vajon gondolsz e rám néha,

Mikor véget ér ott a munka.

Oly messzire szakadtunk el,

Magányunkban minden éjjel.

Vajon hiányzom e én is neked,

Hiszen oly ritkán vagyok veled.

Más ország, népek, és idegen,

Egyre szenvedünk mindketten.

Sokszor képzelem álmomban,

Itt vagy mellettem, ágyamban.

Minden éjszaka átölelhetnélek,

A napjaink szépek lehetnének.

De ez is csak egy gyötrő álom,

Se az utat se jövőt nem látom.

S néha még felizzik halványan,

Utolsó remény, mint a nótában.

Ha néha sírok, Istent kérdezem,

Miért van ez így, pont én velem.

Mikor lesz gondtalan az életem,

Lesz e helyem, világban nekem.

Sok kérdés, de válasz az nincs,

Kérdek s kérek, válasz sosincs.

Légy uram kegyelmes hozzám,

Ó add, jöjjön el az utolsó órám.

Budapest. 2022. 04. 05.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !