Egy nyári szerelem

Hol van az már, mikor forrón öleltél...

Mikor még együtt voltunk és szerettél?

Hol van már az a csodaszép nyár ...

Mikor állandóan csak engem csókoltál?

Hol van mikor sétáltunk a víz parton...

Szerelmesen üldögéltünk a kispadon?

Fogtuk egymás kezét s néztük a tengert...

Szinte olyan volt minden mint a tündérkert!

Hol van már az a fergeteges szerelem...

Nem tudtunk egymás nélkül élni kedvesem?

Bíztam, hogy az örök szerelmet megleltem,

De most igazán bevallom, hogy tévedtem...

Most már tudom, hogy illúziót kergettem!

A tévedésemet belátom, és én szenvedem!

Nekem mégis hiányzol, üresek a nappalok,

Nem találom helyem, s gondban vagyok...

Éjeken át forgolódok ágyamon, agyalok,

Nehéz elviselni, kínoznak éjek s nappalok...

Hol van már, a szép nyári nagy szerelem?

Tudod hogy nekem te voltál a mindenem!

Még most is ég a szám, ahogy csókoltál...

Érzem, hogy átöleltél, szerelmet gyújtottál!

Hiányzol, mert szerettelek, talán te is engem,

De nem akarom, többet a szívem szenvedjen!

S nem akarok már gondolni többet rád!

Hogy ne kínozzon a szerelem, s a vágy!

Talán az őszi eső, elmossa a könnyeimet...

Majd az idő lassan begyógyítja sebeimet...

De azt a nyári szerelmet, soha nem feledem!

Hisz te voltál, aki színesebbé tette az életem...

Történhet bármi, de sohase tudnálak utálni!

Tán egyszer az igazira is ráfogok találni...

Budapest. 2022. 02. 20.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !