Mindenki szabadnak született

A földön mindenki szabadnak született,

Csak a szívem rab, az ég így büntetett.

Rabja vagyok, a világban elesetteknek,

Miért kell hogy a mában szenvedjenek.

Állat és ember szabadnak születtek,

Mégis van kik szabadságért küzdenek.

Mi emberek érzéseink rabjai vagyunk,

Állatoknak pedig mi, jogokat szabunk.

Vajon dönthet e ember az állat felett,

Vagy, e jogunk csak nekünk képzelt?

Igen az állat nem tud ésszel gondolkodni,

De vajon mindenki tud róluk gondoskodni?

Igaz ki barát vagy családjaként kezeli,

Ő róla elmondható az állatokat szereti.

Ne felejtsük el, nem birtokolni kell őket,

Hanem oda adni a legjobbat s legtöbbet.

Mert ők is szabadnak születtek egykor,

De az ember volt régen, nagyon bátor.

Megszelídítette, és háziasította őket,

Mert az ember minden felett győzhet.

Ez mind jó s szép, ha az ember tudja,

Hogy állatra van mindig idő, s gondja.

De nem csak mi születtünk szabadnak,

Lehessen büntetni, kik rosszat akarnak.

Ember s állat, mi nem közös bennünk,

A mai világban kihalt az önzetlenségünk.

Az állatokból mégsem tudtuk kiölni,

Miért is? Erre az ember se tud rájönni.

Pedig egyszerű, az állatban tiszta lélek van,

Mert az ember már arra is méltatlan.

Bűnös gondolat, s cselekedet mérgezi a lelket,

Szabaddá születtünk de cipeljük a terhet.

S most kérdem én, nem lenne e jobb,

Önzetlen egyszerűen élni, mert a sors.

Mindenkit utol ér majd egy napon,

Ki rosszat tesz, fájni fog neki nagyon.

Mindenki szabadnak született egykor,

S bár le születhetsz ötvenszer, százszor.

Míg nem tiszteled a másikban a lelket,

A karmád s a sors vissza adja neked.

Budapest. 2022. 01. 25.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !