Az ablakra rajzoltam...

Én még mindig gondolok rád,

S nem, ez nem csak a te hibád.

Úgy szerettelek így még senkit,

Még is jött valaki ki tőlem elvitt.

Titokban sírtam,ne lássa senki,

S nagyon nehéz volt elengedni.

De elhagytál, elvitted az álmom,

Pedig te voltál a boldogságom!

Sokszor előttem van mosolyod,

S akkor a szemem is felragyog.

Boldogok voltunk de mi történt,

Mégis meghoztál egy fájó döntést.

Magamra maradtam, nélküled,

A lakás is kong már, s üres lett.

Hiányzik a karod, mivel öleltél,

Hiányzik a szív amivel szerettél.

Csak úgy véget ért ez a szerelem,

Nem is tudom, mi lesz énvelem.

Nélküled, nem olyan már semmi,

Nem tudok már senkivel boldog lenni.

S tudod, az ablakra rajzoltam egy szívet,

Hogy lecsitítsam a lelkemben fázó tüzet!

Úgy szerettelek, soha nem akar elmúlni,

Szüntelen hiányod, s a fájdalom csitulni.

Tán a sors akarta így, s útjaink így elváltak,

Tán isten így rendelkezett, nem egymásnak.

De a szíved úgy érzem, feledni nem tudom,

Azóta is sírva ébredek, fáj minden hajnalom.

Budapest. 2021. 12. 29.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !